„Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge,
bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős.
Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem
annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot.
Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába.
Láttam, ahogy a másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult.
Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek
mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.”