Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk. ~Danielle Steel
2012. november 23., péntek
2012. november 9., péntek
2012. november 3., szombat
'..Sírj, ha attól könnyebb, majd ha eljön az ideje, engedd el a fájdalmat. Felejtsd el azokat a dolgokat, amire nem érdemes emlékezni, helyette azokra a pillanatokra koncentrálj, amelyeket sosem felejtesz majd el. Hagyd, hogy szerelembe ess, mondd el az embereknek, mit jelentenek neked. Mindig kövesd az álmaid, és éld meg az életed minden percét, hogy egy nap, mikor visszagondolsz az életedre, ne bánj meg semmit..'
2012. október 28., vasárnap
Azt mondják örült vagyok ,
de én az örültségre büszke vagyok.
Szeretek feltűnő lenni, hangosan ordibálni. Szeretem
ha szeretnek, néhány esetben kinevetnek . Leszarom a picsákat,
hogy mit gondolnak rólam. Lehetek számukra ribanc, vagy egy kurva.
Én tudom mivagyok, és mi nem. Engem ne oktasson senki sem.
Ha kérdeznéd, mondanám. Persze, hogy mondanám!
Hiszen annyira fáj… Legszívesebben mindent elmondanék neked,
hogy legyen egy kis bűntudatod. Nem miattam. MIATTUNK.
Ha ismertél volna eléggé... ha hagytad volna, hogy megismerj.
És most még te utálsz engem. Persze, hogy is lehetne másképp.
De hogy utálj… tudod, ez nagy szó.
2012. október 22., hétfő
2012. október 6., szombat
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 22., szombat
„Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge,
bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős.
Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem
annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot.
Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába.
Láttam, ahogy a másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult.
Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek
mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

































