John: Tudod mit nem értek?
Gabriella: Mit?
- Hogy miért mentél hozzá Mr.Solis-hoz?
- Hát... Azt ígérte, hogy megad mindent amire vágyom.
- És megadta?
- Igen.
- Akkor miért nem vagy boldog?
- Kiderült, hogy nem jó dolgokra vágytam.
- Na és, szereted?
- Persze.
- De akkor miért vagyunk itt? Miért csináljuk ezt?
- Mert nem szeretnék egy szép nap arra ébredni, hogy főbe akarom lőni magam.
                                ~Született feleségek.

Elegem van a világból,a holnapból,a mából,
elegem van az emberekből,magamból és másból.
Elég volt a sok rosszból,a fájó érzésekből ,
elegem van a megválaszolatlan kérdésekből.
Utalom a magam korul lévő sok gyűlölködő arcot,
elegem van most már feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak
Én pedig csak némán állok az akasztófa alatt!

Barátságvége

Ordítanék, de nem tudok,
Sírnék, de nem bírok,
Bíznék, de nem merek..
Megbízhatatlanok az emberek...
Hinnék neked,de a Kétség él,
egyből vigaszt nálam Kerestél,
óh, barátság, erre jó vagyok..
Elkeseredett lelket vigasztalok..
Segítenék, de annyit nem érsz,
becsaptál sokszor, de még remélsz,
Szememre hánytál minden hazugságot,
hogy én rózsaszínben látom a világot..
Elvártad,hogy oldjam meg a problémámat,
tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,
Mondd meg , minek nézel engem?!
barátság most összetört bennem.
Ordítanék, de nem tudok..
Sírnék..de nem bírok..
Nem érsz talán annyit nekem,
hogy rád pazaroljam bármely Könnyem..
Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom..
Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom.
Óh barátság,mi lett belőled..
A múlt hibáit hiába kergeted..
Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet..
Én tudom pontosan hol,de jobb, úgy sem lehetek.
Nézz előre, Keress mást, Ki segít majd rajtad.
Megváltoznom kevés, ahogy te akartad.
Ordítanék,de felesleges.
Sírnék, de nevetséges.
Elég ennyi. De nem haragszom.
Más lettél. s már nem bírom..
íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,
De remélem érezhető benne, egy barátság vége..

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

" Az emberképes hinni a lehetetlenben, de nem képes hinni a valószínűtlenben."

Csak az tud élni, ki mindig nevet, kinek szívéből nem fogy a szeretet, kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt, ki élete gondjain könnyedén átrobog... Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG

És abban a pillanatban mikor elárulta érzéseit, már nem ő volt többé, lehullott a lepel, s meztelennek érezte magát kívül-belül.

Én sztár vagyok, te meg szeretsz !!.....Ilyen egyszerű :DD

A Nap szomorú volt, mert kiközösítették. Az indok az volt, hogy beképzelt. Azt hitte minden körülötte forog.

Voltam már én is valakinek a legjobb és fordítva... aztán az ajtót egymásnak rúgtuk ordítva!

Ő az első szerelmed.
Én az utolsó szándékozom lenni.. bármeddig is kell várnom.

ezt nem tudtam kihagyni:DD

A szívemet nem fogják megsebezni. Én vagyok az, akit nem lehet megszerezni..

Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiányvalóságába. De van, amikor megfordul minden.Amikor a legcsodálatosabb dolog felébredni. A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is. :)

Mindenki boldog, megszűnnek a gondok,én csak annyit mondok: szép és jó csak kár hogy az egész gyenge illúzió........

Sosem gondoltam volna, hogy oda jutok, hogy egy pletyka tönkreteszi nekem a holdfényt..

Bármi belefér, de ne pislogj, mert még lemaradsz valamiről.

"Nem félek attól, hogy magányos maradok, sem attól, hogy felismernek és lenéznek, sem attól, hogy elhagyjam azt , amit el kell hagynom. És nem félek hibázni sem, nem félek a nagy hibáktól,az élethossziglan tartó hibától, sőt az öröklétbe átnyúló hiától sem. " James Joyce

Mert mi csak egy csapat állat vagyunk, akik sosem figyeltek oda az iskolában...

Néha kaparászol, és olyan lassan süllyedsz, lesokkol mire nem vagy képes!